Tavaszváró

A tél dala

Tegnap este tűzbe nézve
ültem én a fák alatt,
lelkem mélyén bűnben égve
vártam az új tavaszt.

Meghalt a táj körülöttem,
mozdulatlan, s holt minden.
Csak a csend jár mögöttem,
de mennem kell, s hinnem,

Hogy nem csak hó és fagy az úr,
és szebb napok is lesznek még,
és ha a fény kiszabadul,
egyszer véget ér, majd a tél.

Életed halálom
hisz te belölem leszel,
de halálom nem bánom,
hisz létem nem vesz el. 

/ismeretlen/