Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. július 26., péntek

Anna örökké



Anna, édes Anna
Anya, édes Anya
Milyen hasonlóan csengenek a szavak.
Még akkor is, ha mára már csak vigasz.

Csak a szépre emlékezem,
amikor fogtad a két kezem,
s magyaráztál kedvesen.
Gondolatban ölellek érte,
mert valóságban már soha,
bár az élet, nem mindig mostoha.
Ezért emlékszem mosolyogva.

Szeretetem örök, akárcsak neved,
emlékek jönnek s mennek.
Megjelenik a hiányérzet is,
mely nem kímél, s mégis...
nem veheti el emlékek százát,
amikor vigasztalóan öleltél át,
a valamikori kislányt.
S ha kellett,
a felnőttet, az asszonyt.

Annám, édes Annám,
az én drága
Édesanyám.

Monor - 2013. július 26.


Mamókánknak



Különleges nap marad örökre,
hiszen a Te születésnapod.
S Anna névnap is.

Szeretettel gratulálunk
kicsik és nagyok,
drága Mamókánknak,
boldog szülinapot.

Monor - 2013. július 26.


2013. július 25., csütörtök

Szeretni egy életen át


Szeretni egy életen át

Nagymami és nagypapi
– úgy, mint réges-régen –
mosolyogva sétálgat 
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még 
sose láttam őket, 
nem kívánhat senki sem 
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív, 
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt 
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót: 
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel 
csupán ennyit mondott:

– Tudjátok, a szeretet 
szépíti a lelket, 
s természetes jele az, 
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog 
némán nagyapóka:
– A feltétlen szeretet 
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét 
vénülő kezével,
tekintete megpihen 
nagyanyó szemében.

Mentovics Éva - (2010. április 28.)


2013. július 24., szerda

Jó reggel, szép napot!



Ragyogás

Lelkem legmélyén őrzöm a ragyogást, 
Összevegyítettem ezernyi szépségből, 
Pirkadatkor a nap bágyadt sugarából, 
Ívelő szivárvány halovány színéből. 

Gyűjtöttem harmatból, virág illatából, 
Tavakon csillogó aranyhíd fényéből, 
Vízcseppen megtörő kristályos tükörből, 
Sápadt holdsugárral világító éjből. 

Ezer emlékből, mosolyból és könnyből, 
Virágokból, fából, mindenből, mit láttam. 
Amit meg akartam tartani magamnak, 
Csukott szempilláim börtönébe zártam. 

Adtam hozzá érzést szívem melegéből, 
Kristálytiszta könnyet, tiszta égbolt kékjét, 
Szeretetből sokat, jóságot és hitet, 
Megértést, türelmet és a szelíd békét.

Ha értenénk a szót, s megbíznánk egymásban, 
És a közös nyelvünk a szeretet volna, 
Több lenne a mosoly, kevesebb a bánat, 
Minden ember lelke fényesen ragyogna.

Farkas Éva 



A szeretet virágai

Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.

Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk.

Az én szívemben kis versvirágok nyílnak,
Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak,
Néha a fájdalom elhervasztja őket,
De túlélik mégis a nehéz időket.

Virágaimból most szedtem néhány szálat,
Itt vannak kezemben, és reátok várnak.
Olvassátok őket szívvel, szeretettel,
Hisz nektek üzenek minden virág-verssel.

Farkas Éva




Flag map

Flag Counter