Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2014. június 1., vasárnap

Léna


Drága barátnőm fogadd szeretettel a fenti gratulációt, melyet két éve kaptál tőlünk.
Szerintem nem változtál, emberileg most is ugyanaz a jószívű teremtés vagy, mint aki akkor voltál. Lelkiekben gazdag, a családját nagyon szerető, barátaira is odafigyelő ember. Az évek múlása nem hagyott nyomot, a fényképek számomra ezt tükrözik. Sőt egyre fiatalodsz, s mielőtt még mondanád: Juckóóó! Felvetted a rózsaszín szemüveged vagy tán romlott a szemed? Drágám a szemüveg nem rajtam van, hanem rajtad s az bizony nem rózsaszín. Dokumentáljuk? Nézd meg a facebookon.

S, hogy nem beszélek félre, ékesen bizonyítja legújabb blogod az ötvenentúliaknál.


Most pedig az elmaradhatatlan idézetek, melyekkel érzéseimet igyekszem kifejezni. Szeretettel nyújtom át.

Olyannak látlak - a kétségeiddel együtt - mint ami a következő Oravecz Nóra idézetben "elhangzik".

Ismerd ki magad, tudd, hogy mi tartozik hozzád, és csak abban a valamiben élj, mert az fog boldoggá tenni. Más cél pedig nincs. Csak az, hogy megtaláld a helyedet, hogy addig menj, amíg azzá nem válsz, akivé válnod kell. Ugyanis mindenki okkal érkezett ide, mindenkiben van valami, amit edzeni kell. Megmozgatni, kiismerni, tudni, hogy mi miért működik, és mi az, ami sohasem fog. Az előnyös oldaladat megmutatni, azon dolgozni, mert az fog boldoggá tenni. Téged és másokat is. Szomorkodhatsz egy életen át afelett, ami nem tetszik, de attól nem fog megváltozni, csak depresszívebb leszel. Egyetlen dolgod van: elfogadni magad, szeretni a ragyogást, a csillogást, ami bizony ott van a szemedben, amikor valami boldoggá tesz. Lásd meg, hogy mi az, vedd észre, és csak azzal foglalkozz.

Ilyen is előfordul, hiszen emberből vagy.

Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bűnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak.

Pál Ferenc


Életutadon a benned élő, tanuló lény vezet, a játékos szellem, aki igazi önmagad.
Richard Bach


Ezen a napon azok is veled vannak, -talán fokozottabban, mert intenzívebben gondolsz rájuk te is - akik már csak lélekben tehetik.

Drága Barátnőnk!
Teljes szívünkből gratulálunk, valamennyien.


2014. május 31., szombat

Május 31.

1931. május. 31. - 2008. március. 08.


Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?

Csitáry-Hock Tamás



2014. május 9., péntek

Boldog születésnapot!

Drága férjemnek,  ezzel a szép verssel kívánok jó egészséget, örömben és békességben eltöltött, boldog együtt éveket.
Kívánom, hogy gyermekeinkkel és családjukkal is sok szép percet tölts el. S az unokákat is lásd felnőni, s ahogy kislányom mondja, táncolni az esküvőjükön.
Beszélgessél többször öcséddel, tudasd vele, hogy fontos neked.
S bár utoljára hagytam, de nem utolsónak. Öleld meg sokszor édesanyádat és légy vele egy kicsit türelmesebb.
Ja, majdnem elfelejtettem Szuzit, pedig ő is igényt tart a szeretetedre. Igyekezz kicsit többet lenni önmagaddal, pihenni és kérlek, nagyon vigyázz magadra, mert egyedi vagy és megismételhetetlen. Nekem az egyik legfontosabb férfi az életemben. Szeretlek.


Éva Lambrozett

Szikra-kerti örömök

Szerenádot ad lelkemnek dallam-piros ajkad 
szeretve és áldva lett hát szerelem e honban -
csönd-betűid virágát mind a hajamba fontam
selyme közt az illat-szérum rutinosan baktat.

Bizserget a leheleted, számon biz' nem lankad
csókodtól a jeges szív is rőtlánggal fellobban -
vigyázom, hogy tested íze égjen bennem jobban
hússal, vérrel sülve-főve mámor-máglyát rakhat.

Gyöngéd kezed derekamon most meg arról faggat
mit tennék, ha nem ölelne mindig ilyen hosszan -
bőröm tüzén izzó válasz szőr-szikráktól robban 
bókok bokra pedig zöldell...sóvár lelket laktat

s nézésünk már öszeforrva, misztikus varratnak.

(újragondolva 2014 áprilisában)

2014. április 25., péntek

Búcsú

Itt gyújthatsz érte gyertyát
Molnár Lajosné (Etus)





Elment egy barát ismét,

már nem hallom nevetését,

már nem oszt piros pontokat,

már nem készít kreatív dolgokat.



Elragadta őt a halál,

Tudom, hogy mindenkire vár,

de miért pont őt?

Ez nem igazság.



Szerető hitves és csodálatos anya,

akinek többé nem hallatszik szava.

Döbbenten állunk, s emlékezünk.

Elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.



Őrizzük emlékét, szívünkben örökre.

Csipet barátnőnk, hallod ugye?

Itt vagy s itt leszel, mindig velünk.

Vigyázod minden léptünk.



Fenn az égbolt csodaszép kék,

Sétáltok Nagyóval, s fogod a kezét.

Mosolyogva néztek le családotokra,

és az összetartó Csipet-csapatra.



Köszönöm sorsomnak, hogy megismertelek,

Tőlem ezt már senki nem veheti el.

Velem marad örökre mosolyod,

s hallom hangodat, amikor rád gondolok.


Csiszi: Monor, 2014-04-24.


2014. április 10., csütörtök

Az ujjal mutogatás művészete....

Ez a történet négy emberről szól. Úgy hívták őket: Mindenki, Akárki, Valaki és Senki. Egyszer Valaki kéréssel fordult Mindenkihez. Mivel Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki majd meg fogja csinálni, ezért - noha Akárki képes lett volna rá, - jó ideig Senki sem fogott hozzá. Egyszer Valaki dühbe gurult, mert ez Mindenki dolga! Azonban Mindenki titokban arra gondolt, hogy miért ő végezné el a munkát, amit Akárki is el tud végezni. Eközben Senkinek nem tűnt fel, hogy Mindenki ügyesen kibújt a feladat alól. A vége az lett, hogy Mindenki megorrolt Valakire, mert Senki nem volt hajlandó arra, amit Akárki megtehetett volna.



Évekkel ezelőtt egy rég volt munkahelyemen, kinyomtattam és kitettem a falra. Pár nap múlva lekerült és még szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. Ez köszönhető a kollegáknak, akik tudták, hogy én voltam a tettes, s még sem árultak el. Nem tudom, hogy mi bajt okozhatott e cetli a falon. Lehet, hogy talált és süllyedt.



Flag map

Flag Counter