Mária néniért
Örömről és bosszúságról, családról és barátokról, a mindennapokról. Képekkel, versekkel és idézetekkel fűszerezve. Egyfajta látványblog.
zenedoboz
2013. július 19., péntek
2013. július 18., csütörtök
Jó tanács mindennapra
Változtass a világodon!
Gyerek korodban arra tanítottak:
- harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!
Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
- Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?
Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az “olcsó” szemetet.
Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?
Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.
Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!
Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!
Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
- a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a “lélek iskolát”!
Aranyosi Ervin
Címkék:
Aranyosi Ervin,
saját képszerkesztés
2013. július 15., hétfő
Búcsú Mária nénitől
Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz
"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymáséi vagyunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál!
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat!
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül...
Csak mert a szemed most nem lát engem,
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
Szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... Ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz..."
Címkék:
búcsú,
Mária néni
Barátnőm születésnapjára
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?
Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?
És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?
Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?
És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.
Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?
És mindenkinek jut;
A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,
A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,
A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,
A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.
Légy boldog, és szerető ember.
Angelisz Irini
Drága Etusom!
(nekem ez a név vésődött a szívembe, bár tudom, hogy ez csak a felvett neved)
Szívem teljes szeretetével kívánok egészséget, boldogságot és tengernyi örömpillanatot, szeretteid körében.
Szeretettel ölellek és mosolypuszik szállnak feléd, a szeretet hullámhosszán.
Címkék:
Angelis Irini,
barátság,
szeretet,
születésnap
2013. július 4., csütörtök
Reggel
Jó reggelt!
Nem most keltem, egy ideje fenn vagyok. Képet szerkesztettem, mert az olvasás most nem kötött le., de nemcsak ezért, hanem mert szeretem. Közben odakinn ébredtek a madarak is, jó volt hallani a csivitelésüket. Elképzeltem, hogy most osszák meg egymással a napi teendőiket vagy csak örülnek az életnek.
Egy pár reggellel kapcsolatos verssel és gondolattal köszöntöm a mai napot és valamennyit, példát véve a fákon csivitelő madaraktól.
Nyári hajnal
Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja,
napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja.
Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken,
ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden.
Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot,
összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot.
Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot,
rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot.
Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul,
zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul.
Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja,
virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja.
Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja,
szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja.
Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból,
már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból.
Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul,
macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul.
Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán,
hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán.
Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát,
pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát.
Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe,
benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!
Horváth Piroska - http://www.poet.hu/
Reggel van, és a világ mindig reményteljesebbnek tűnik ilyenkor, mint az éjszaka közepén.
E. L. James
Adj hálát reggel
Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.
Aranyosi Ervin
Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.
Tecumseh
Régmúlt reggelekről álmodom
Ásít a reggel… arcán még álom szendereg
lassan táncolnak az ébredő falevelek.
Bóbiskol a bódé, nincsen még friss újság,
dünnyögő darázsnak sem nyit a cukorkás.
Napsugár bujkál a könnytelen felhők felett
nyíló verőfénynek csalogató üzenet.
Látom a halovány távol hegyek kékjét,
lelkemből tükrözik régmúltam emlékét.
Lépteim alatt most nem a fáradt, elkopott,
milliók terhével nehezült járda kopog,
puha földön járok mező-illat ölel,
madarak dalával köszönt rám a reggel.
felderül a világ, égre röppenő fecskék
tisztelet köreikkel köszöntik a napfényt
emlékek százai töltik meg lelkemet,
mint rabságból szabadult pillangósereg.
Rám nevet az akác, törzsén még ott a nevem
buta kis romantikus, mégis szép szerelem.
búcsúzó könnyeim, múló záporában,
akkor már az új, igazi párom vártam.
Faragott bölcsőt vettünk első gyermekünknek,
születése volt ám igazi tavaszünnep.
Külföldre távozott, néha még ír nekünk,
az a nap most is a legszebbik ünnepünk.
Elfogy az út alattam, lassan hazaérek
szatyromban a zsemlék, tárcámban aprópénzek,
szép volt a ma reggel, most a bot sem kellett,
ortopéd cipőim a múltba emeltek.
Minden reggel kényszerítem magam, hogy keressem a csodákat, és mikor megtalálom, álljak is meg fölöttük egy pillanatra, és legyek boldog. Vagy néha büszke. Meg kell tanulnom büszkének lenni, hiszen enélkül minden csoda kutatása, elérése értelmét vesztené.
Albert Tímea
A reggelről
Már alélva pislog szép fénye azoknak
Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.
Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak
Felébredésére a piros hajnalnak,
Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre,
Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.
Az ég alját piros bársonnyal prémezi,
S aranyos csipkékkel körűl övedezi.
Szép bársony burkokból kihívja azokat
Az estve még félig bimbó virágokat,
Amelyek kitárván szagos kebeleket,
Béfűszerszámozzák az egész vidéket.
Melyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek,
A kies vőlgyeket bényargalják velek,
Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak
És egy fűszerszámos templomot csinálnak,
Amelynek pirosló rózsából rakatott
Oltárára hint le a hajnal harmatot,
Melyen asztag temjént gyújtván fel a szelek,
Az egész szent helyet béfüstölik velek;
Melynek az ambránál éltetőbb illatja
Ártatlan érzéssel a lelket elhatja.
Erre a madarak koncerti zengenek,
S a lélekben egy szép érzést teremtenek.
A szelek is áldó éneket suttognak,
S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak.
Csokonai Vitéz Mihály
Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.
Paulo Coelho
Szeretettel kívánok csodaszép, mosolygós napot, napokat. Kívánom, hogy mindazt, amit elterveztünk sikerüljön véghez vinnünk. S nem utolsósorban türelmet kívánok mindehhez, mert nem megy minden egyszerre és azonnal.
Címkék:
Aranyosi Ervin,
gondolatok,
Paulo Coelho,
saját képszerkesztés,
versek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









