Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. július 15., hétfő

Búcsú Mária nénitől



Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz 

"A halál nem jelent semmit. 
Csupán átmentem a másik oldalra. 
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. 
Akik egymáséi vagyunk, azok vagyunk mindörökre. 
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál! 
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat! 
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, 
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük! 
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts! 
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt, 
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz! 
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. 
A fonalat nem vágta el semmi, 
Miért lennék a gondolataidon kívül... 
Csak mert a szemed most nem lát engem, 
Nem vagyok messze, ne gondold. 
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. 
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, 
Szép gyöngéd szeretetemet. 
Kérlek, légy szíves... Ha lehet, töröld le könnyeidet, 
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz..."



Barátnőm születésnapjára




Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?
Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél
A földre, hogy megtanulj világítani?
És amikor már fénylő színekben pompázol,
Világítani tanítod a többieket?
Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-
Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?
És a kettőből, a százból, az ezerből ismét
Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében
Tündököl minden pillanatban?
És mindenkinek jut;
A Te hatalmas fénylő erődből
- minek neve boldogság,
A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából
- minek neve szeretet,
A Te jóságos ajkad szavaiból - minek neve
megértés,
A Te kezed mindent egybefonó öleléséből -
Minek neve a Lélek teremtő fénye.
Légy boldog, és szerető ember.

Angelisz Irini


Drága Etusom!
(nekem ez a név vésődött a szívembe, bár tudom, hogy ez csak a felvett neved)

Szívem teljes szeretetével kívánok egészséget, boldogságot és tengernyi örömpillanatot, szeretteid körében.
Szeretettel ölellek és mosolypuszik szállnak feléd, a szeretet hullámhosszán.

Juckó








2013. július 4., csütörtök

Reggel

Jó reggelt!

Nem most keltem, egy ideje fenn vagyok. Képet szerkesztettem, mert az olvasás most nem kötött le., de nemcsak ezért, hanem mert szeretem. Közben odakinn ébredtek a madarak is, jó volt hallani a csivitelésüket. Elképzeltem, hogy most osszák meg egymással a napi teendőiket vagy csak örülnek az életnek.

Egy pár reggellel kapcsolatos verssel és gondolattal köszöntöm a mai napot és valamennyit, példát véve a fákon csivitelő madaraktól.


Nyári hajnal

Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja, 
napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja. 
Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken, 
ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden. 

Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot, 
összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot. 
Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot, 
rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot. 

Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul, 
zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul. 
Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja, 
virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja. 

Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja, 
szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja. 
Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból, 
már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból. 

Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul, 
macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul. 
Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán, 
hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán. 

Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát, 
pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát. 
Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe, 
benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!

Horváth Piroska - http://www.poet.hu/


Reggel van, és a világ mindig reményteljesebbnek tűnik ilyenkor, mint az éjszaka közepén.

E. L. James


Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin


Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.

Tecumseh


Régmúlt reggelekről álmodom

Ásít a reggel… arcán még álom szendereg
lassan táncolnak az ébredő falevelek.
Bóbiskol a bódé, nincsen még friss újság,
dünnyögő darázsnak sem nyit a cukorkás.

Napsugár bujkál a könnytelen felhők felett
nyíló verőfénynek csalogató üzenet.
Látom a halovány távol hegyek kékjét,
lelkemből tükrözik régmúltam emlékét.

Lépteim alatt most nem a fáradt, elkopott,
milliók terhével nehezült járda kopog,
puha földön járok mező-illat ölel,
madarak dalával köszönt rám a reggel.

felderül a világ, égre röppenő fecskék
tisztelet köreikkel köszöntik a napfényt
emlékek százai töltik meg lelkemet,
mint rabságból szabadult pillangósereg.

Rám nevet az akác, törzsén még ott a nevem
buta kis romantikus, mégis szép szerelem.
búcsúzó könnyeim, múló záporában,
akkor már az új, igazi párom vártam.

Faragott bölcsőt vettünk első gyermekünknek,
születése volt ám igazi tavaszünnep.
Külföldre távozott, néha még ír nekünk,
az a nap most is a legszebbik ünnepünk.

Elfogy az út alattam, lassan hazaérek
szatyromban a zsemlék, tárcámban aprópénzek,
szép volt a ma reggel, most a bot sem kellett,
ortopéd cipőim a múltba emeltek.



Minden reggel kényszerítem magam, hogy keressem a csodákat, és mikor megtalálom, álljak is meg fölöttük egy pillanatra, és legyek boldog. Vagy néha büszke. Meg kell tanulnom büszkének lenni, hiszen enélkül minden csoda kutatása, elérése értelmét vesztené.

Albert Tímea


A reggelről

Már alélva pislog szép fénye azoknak
Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.
Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak
Felébredésére a piros hajnalnak,
Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre,
Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.
Az ég alját piros bársonnyal prémezi,
S aranyos csipkékkel körűl övedezi.
Szép bársony burkokból kihívja azokat
Az estve még félig bimbó virágokat,
Amelyek kitárván szagos kebeleket,
Béfűszerszámozzák az egész vidéket.
Melyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek,
A kies vőlgyeket bényargalják velek,
Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak
És egy fűszerszámos templomot csinálnak,
Amelynek pirosló rózsából rakatott
Oltárára hint le a hajnal harmatot,
Melyen asztag temjént gyújtván fel a szelek,
Az egész szent helyet béfüstölik velek;
Melynek az ambránál éltetőbb illatja
Ártatlan érzéssel a lelket elhatja.
Erre a madarak koncerti zengenek,
S a lélekben egy szép érzést teremtenek.
A szelek is áldó éneket suttognak,
S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak.

Csokonai Vitéz Mihály


Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.

Paulo Coelho


Szeretettel kívánok csodaszép, mosolygós napot, napokat. Kívánom, hogy mindazt, amit elterveztünk sikerüljön véghez vinnünk. S nem utolsósorban türelmet kívánok mindehhez, mert nem megy minden egyszerre és azonnal.

2013. június 21., péntek

Érzéseim, gondolataim idézetekkel kifejezve....



Rendezgettem az oldalamat és a piszkozatok között leltem az alábbi gondolatokra. Mivel a jelenlegi érzéseimet hűen tükrözik, "élővé tettem". Fogadjátok szeretettel.


Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

/Charlotte Brontë – Jane Eyre/


könyvek
Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

/Gary Chapman: Egymásra hangolva/



könyvek

A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.
/Bernie Siegel/

könyvek

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen. Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.

/Marcus Aurelius: Rossz érzések ellenszere/

könyvek

Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben, vagy mások vigasztalásában.

/Stranger Than Fiction/Felforgatókönyv/

könyvek

Ha beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket hibáztassunk… Amikor elfogadjuk, hogy többé már nem kell tökéletesnek lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése jobban működik, mint mások sértegetése.

/Andrew Matthews/

könyvek

A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.”

/Osvát Ernő/

Útravaló...


"Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni."

Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért alakulnak másképp a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány.
Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy hegedűművész csak úgy lehetsz, ha megtanulsz gyönyörűen hegedülni, és úszóbajnok is úgy válhat belőled, ha megtanulod - sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad, és a reményedet sikerré alakítani.
Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül.

Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban. Vigyázz, ez nem önhittség! Sőt, épp az ellenkezője.
Az önhitt: erőszakos, beképzelt, görcsös, hiú, állandóan hangoztatja a saját magasrendűségét. Folyton pumpálja magát, és sajnos másokat is. Mindenkit föl akar tölteni hittel, erővel, mert azt hiszi, hogy önbizalmat kívülről is lehet adni. Úgy véli, az ember olyan, mint egy luftballon: felfújható. Téved.

Aki igazán hisz önmagában: szerény. Nincs szüksége semmiféle külső megerősítésre. Inkább bírálja magát, semhogy dicsőítené. Miért? Mert tudja, hogy hiába jó - de nem egészen jó. Lehetne sokkal jobb is. Önbizalmat csak magadnak tudsz adni. Azt mondom: lépj ma, holnap és holnapután! Kezdd el, magadban... s aztán szaladhatsz, és később repülhetsz is.



Flag map

Flag Counter