Tegnap és ma

Ez a történet igaz történet, velem esett meg.

Tegnap délután, lányomtól hazajövet sikeresen elértem a 17:09-kor Zuglóból induló vonatot. Együtt utaztam egy kedves, jó humorú hölggyel, akit segítő kutya vezetett. A vonatra felszállva találtunk is ülőhelyet, s utána beszédbe elegyedtünk. Gyerekekről és kutyákról beszélgettünk. Itt is köszönöm neki azt a sok tanácsot, amit a kutya neveléséről osztott meg velem. Mint kiderült az ő kutyáját is Szuzinak hívják.

Hamarosan Monor következett, ahol mi is leszálltunk. Még egy darabig elkísértem őt, aztán irányt vettem haza.

Pár lépés után döbbenten megálltam, valami hiányzik! A hátizsákom. Te jó ég fenn maradt a vonaton

Ahogy tudtam szaladtam visszafelé. Na nem megállítani a vonatot...hanem beszélni olyan emberrel aki segíteni tud. Sajnos ilyenkor bepánikolok kicsit, az idegességtől remegőssé válik a hangom és a sírás kerülget. S persze a gondolkodás is lelassul.

Szerencsére tudtam beszélni a férjemmel, akinek a hangja is megnyugtató és jó hatással van rám.

Az Állomás főnökség ajtaján kopogtam, s hamarosan egy kedves fiatalember nyitott ajtót. Elmondtam a problémám, és szinte azonnal - rövid időt várakoztam - érkezett a felvilágosítás is. A szerelvény már elhagyta Ceglédbercel-Cserőt, de beszélnek a jegykezelővel és kb 10 perc múlva tud mondani bármit.

Megköszöntem és vártam, addig is bementem melegedni a váróba. Bár letelt a 10 perc, gondoltam várok még. Pár pillanat múlva nyílt a váróterem ajtaja és a fiatalember közölte az örömhírt, hogy meg van a táska és Cegléden a Vezénylőknél átvehetem.

Szerencsémre éppen érkezett a Szolnokra menő vonat, így csak 5-10 percet kellett várnom és indulhattam Ceglédre, ahol rendben megkaptam a táskámat. Visszafelé is szerencsém volt, mert elértem a zónázó vonatot.

Összességében 2 óra alatt jó irányt vett az egész. S ez köszönhető azoknak a vasutasoknak, akik közreműködtek abban, hogy meg legyen a táskám.

KÖSZÖNÖM

a monori forgalom irányítónak

a Ceglédbercel-Cserő állomás irányítóinak

a jegyvizsgálónak

és a ceglédi vezénylőknek.

Igyekeztem haza Szuzihoz, a kis kutyánkhoz. Gondoltam, megint lesz egy kis "harc" közöttünk, a bejutás miatt. Már amikor közelítettem a ház felé, furcsán nagy volt a csönd. Miután felkapcsoltam a villanyt, akkor sem szaladt felém. S amikor ott zörögtem a kulccsal, akkor is néma csönd. Betettem a holmimat a házba, fogtam egy elemlámpát és körbe kutattam a kertet. Szuzi sehol. Felhívtam Mackómat, de ekkor már zokogtam, hogy nincs itthon Szuzi. Kimentem a vasútállomás felé, közben kiabáltam a nevét, de csak mások kutyái vakkantottak. Elmentem ellenkező irányba és sehol Szuzi. Nagyon el voltam keseredve. S ekkor a ködből előbukkant a szomszéd fiatalasszony és mondta, hogy náluk van a kutya. Ha este fél 8 és 8 óra között hallottatok dörrenést, akkor az én voltam. Mázsányi kő zuhant le rólam. Lassacskán abba maradt a sírás is. Rögtön telefonáltam emberemnek is. Már a közelben járt.

Hogy hol mászott ki az utcára csak sejtésünk van. Megelőzni a többi szökdösést, tegnap este elkezdtük készíteni az ajtókat. A terasz két végénél lesz.
Ma reggel folytattuk a munkálatokat. Fény derült, hogyan ment ki az utcára. Ahogy sejtettük, átugrott vagy átkapaszkodott a szomszédos kertbe és onnan - egy lyukat talált a kerítésen - ki az utcára. Szerencse, hogy odafigyeltek rá többen is. Így nem ütötte el semmi.

KÖSZÖNÖM

Jocónak, hogy nem engedte odakinn kóricálni és bevitte,  
Mártinak, hogy beengedte a házába,
Veronikának hogy, vigyázott rá és épségben visszahozta

Jutkának és Győzőnek a segíteni akarást

Amikor eljöttünk és tudatosult benne, hogy bezártuk akkor olyan keserves panaszkodásba kezdett, hogy legszívesebben visszafordultam volna. De nem lehetett. Viszont nagyon remélem, hogy amikor hazatérek, hangos ugatása köszönt.
Ennyi a történet, mely végül jól végződött. Jól esett kiírni magamból. Köszönöm, ha időt szántok rám és olvassátok.

Amit még fontosnak tartok megjegyezni:

A kellemetlenségek ellenére, nem azt mondom, hogy ez a nap nagyon peches volt, kár volt felkelni....hanem

MILYEN JÓ, HOGY MINDEN SZERENCSÉSEN VÉGZŐDÖTT

ehhez adalék, hogy úgy gondoltam és ebben férjem is erősített, hogy meg lesz a táska és Szuzi is előkerül.
Egy tapasztalat, hogy működik a vonzás törvénye, csak gyakorolnom kell és tudnom kell használni.

További szép napot, mosolygósat.