Karácsonyra várva

Karácsony hajnalán, a város utcáján
készül a nép, szél fújja hajukat szét.
Csomaggal kezükben, meleggel szívükben,
rámnéznek és tovább sietnek.

Karácsony estéjén, a szeretet ünnepén,
égjen a láng, osztozzunk melegén.
Adj helyet a tűz körül, ne legyek most egyedül,
hadd énekeljem veletek ezt a dalt.

Ha hallod a harangok hangját,
ha hallod az égi dalt,
szent karácsonyt ünnepelünk,
jöjj te is velünk!

Ha látod a gyermekek táncát,
ha látod a mosolyukat,
szent karácsonyt ünnepelünk,
ne legyen, kit keresel
és ne legyen, kinek nem hiszel,
akkor örökké boldog leszel!

Adj helyet a tűz körül,
ne legyek most egyedül,
hogy veled, együtt
énekeljem a dalt!

JÖJJ EL KARÁCSONY

Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.

Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem tárva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.

Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.
/Gyarmati Irén/