Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2009. szeptember 28., hétfő

Jó éjszakát!





ÉJSZAKA


Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon,

csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.


/Radnóti Miklós/


fantasy sorelválasztók


2009. szeptember 26., szombat

Bujtor István (1942.05. 05. – 2009. 09. 25.)



Elment, elhajózott egy nyugodtabb, emberibb világba, ahol a széljárás már csak neki kedvez.
Filmjeivel, színpadi alakításaival örökre nyomot hagyott.


A teljesség igénye nélkül, pár kép és videó a filmjeiből:

Dezső, a Bors című filmsorozatból:



Sándor Mátyás


S nem utolsósorban Ötvös Csöpi, a népszerű, balatoni nyomozó szerepében.









Csodálatos színházi élményem is van általa. Még az 1970-es évek végén láttam a Vígszínházban, Ken Kesey könyve alapján készült, Száll a kakukk fészkére című színdarabot. Bujtor István az indián szerepét alakította, teljes átéléssel.
Nagyon szeretem a hangját is. Szerencsére több filmben is szinkronizált, Bud Spencer magyar hangja is ő.

Sportólóként is jól megállta a helyét, hiszen vitorlázónként hatszoros magyar bajnoki címet tudhatott magáénak.



Bujtor mostmár a végtelen vizeket szeli,  az 1936-ban épített Rabonbánnal. Elhajózott messzire, itt hagyva nekünk az emlékezést.



Nyugodjon békében!


"Nagyon akartam élni még,
Érezni szívetek melegét.
Nem adta a sors nekem,
Elvámolta az életem.
Búcsú nélkül kellett elmennem,
Őrizzetek szívetekben."
/ismeretlen/



2009. szeptember 23., szerda

Öröm



Hazatértek otthonukba, az én drága kincseim.
Már hétfő délután.
Az eredmény, amire vártak egyelőre csak gyanú.
Ezért kislányomnak csütörtökön fel kell hívnia a doktornőt.
Szandikám egyre jobban és jobban van, s az étvágya is visszatért.
Határtalan boldogság, amikor telefonon beszélgetünk.
Jó érzés hallani a csilingelő kacagását és hangját.
Kislányom is jól van, a kis pocaklakóval egyetemben.
Vejem is boldog, hogy végre otthon tudhatja szeretett családját.
Így kerek a világ.


OTTHON. NEKEM

Mit jelent hazamenni? Egy szelet vajaskenyeret enni.
Mit jelent a szó: Apa? A reggeli kakaó édes illata.
Mit jelent nekem ez: Anya? Az esti altató lágy dallama.
Hogy másnak mit jelent: Otthon? Én azt sajnos nem tudhatom,
de nekem béke, illat, napsütés, mindíg símogatás, sohasem ütés.
Otthon. Megérkezni. Hazamenni. Otthon. Azt jenti: Igazán szeretni.
 
/Orbán Nikolett/

2009. szeptember 17., csütörtök

Aggodalom

“Légy tudatában esendő pillanataidnak, hogy megértsd mások gyöngeségét.”
/Tatiosz/


23:05

Aggódom!
Az én drága Tündérmanóm nincs jól. Most a László kh-ban van anyukájával és apukájával. Kislányom hívott kb 1 órája, hogy bevitték Szandit és amint többet tud, telefonál.
Aggódom, érte is hisz , vele van a kis pocaklakó is.
Azt hiszem írok egy sms-t, mert ez a bizonytalanság.... borzasztó.

Photobucket

23:15

Most beszéltem a kislányommal. Szanditól vettek vért, kapott infúziót és lázcsillapítót. Talán jobb éjszakájuk lesz így. Vejem maradt benn a kórházban. Holnap kislánykám bemegy a munkahelyére és jövő héttől betegszabin lesz.
Kicsit nyugodtabb vagyok én is és a hangjából úgy vettem, talán Ők is. Gondolatban megsimogatom őket és puszit lehelek feléjük, kívánva nekik nyugodtabb éjszakát.

Photobucket

23:55

Délután 4 órától van látogatás. Most kihagyom bármennyire is repülnék az én kincsemhez.
Nem tudom, hogy nátha vagy az allergia látogatott meg reggel és azóta is itt leledzik.
Megkérem Nagypapit, látogassa meg őket. S megkérem, hogy reggel vigye magával a kempingágyat is, mert Pisti most egy széken üldögél. Holnaptól lánykám lesz vele.

Photobucket

2009. szeptember 16., szerda

Rossz érzések ellenszere


,,Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik.
A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta."

/Marcus Aurelius/

Flag map

Flag Counter