Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. július 26., péntek

Mamókánknak



Különleges nap marad örökre,
hiszen a Te születésnapod.
S Anna névnap is.

Szeretettel gratulálunk
kicsik és nagyok,
drága Mamókánknak,
boldog szülinapot.

Monor - 2013. július 26.


2013. július 25., csütörtök

Szeretni egy életen át


Szeretni egy életen át

Nagymami és nagypapi
– úgy, mint réges-régen –
mosolyogva sétálgat 
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még 
sose láttam őket, 
nem kívánhat senki sem 
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív, 
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt 
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót: 
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel 
csupán ennyit mondott:

– Tudjátok, a szeretet 
szépíti a lelket, 
s természetes jele az, 
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog 
némán nagyapóka:
– A feltétlen szeretet 
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét 
vénülő kezével,
tekintete megpihen 
nagyanyó szemében.

Mentovics Éva - (2010. április 28.)


2013. július 24., szerda

Jó reggel, szép napot!



Ragyogás

Lelkem legmélyén őrzöm a ragyogást, 
Összevegyítettem ezernyi szépségből, 
Pirkadatkor a nap bágyadt sugarából, 
Ívelő szivárvány halovány színéből. 

Gyűjtöttem harmatból, virág illatából, 
Tavakon csillogó aranyhíd fényéből, 
Vízcseppen megtörő kristályos tükörből, 
Sápadt holdsugárral világító éjből. 

Ezer emlékből, mosolyból és könnyből, 
Virágokból, fából, mindenből, mit láttam. 
Amit meg akartam tartani magamnak, 
Csukott szempilláim börtönébe zártam. 

Adtam hozzá érzést szívem melegéből, 
Kristálytiszta könnyet, tiszta égbolt kékjét, 
Szeretetből sokat, jóságot és hitet, 
Megértést, türelmet és a szelíd békét.

Ha értenénk a szót, s megbíznánk egymásban, 
És a közös nyelvünk a szeretet volna, 
Több lenne a mosoly, kevesebb a bánat, 
Minden ember lelke fényesen ragyogna.

Farkas Éva 



A szeretet virágai

Vannak virágok, mik a szívben teremnek,
Közönséges kertben meg nem gyökereznek,
Azoknak pompáznak, kik szeretik őket,
Ápolják, gondozzák a felnövekvőket.

Vannak virágok, mik a lelkünkben nyílnak,
Velünk növekednek, majd velünk elmúlnak.
Szeretetünk napja sugárzik reájuk,
Ezért olyan színes a sziromruhájuk.

Az én szívemben kis versvirágok nyílnak,
Mikor boldog vagyok, csodamód virulnak,
Néha a fájdalom elhervasztja őket,
De túlélik mégis a nehéz időket.

Virágaimból most szedtem néhány szálat,
Itt vannak kezemben, és reátok várnak.
Olvassátok őket szívvel, szeretettel,
Hisz nektek üzenek minden virág-verssel.

Farkas Éva




2013. július 18., csütörtök

Jó tanács mindennapra


Változtass a világodon!

Gyerek korodban arra tanítottak:
- harcolnod kell, hogy céljaid elérd!
S ha küzdöttél a fejedre tapostak,
hiába tettél a vágyott sikerért.
Egy volt a lényeg, hogy beállj a sorba,
tegyed a dolgod, s ne kérdezd minek?
A birkanyáj közös billogját hordja,
s világodat még ez sem menti meg!

Mert látod azt, ki törtetve, taposva,
átgázolt rajtad, s a fejedre ült.
De inkább ülöd a feneked laposra,
és sírdogálsz, hogy miért nem sikerült?
És nem vagy boldog, mivel nincsen pénzed!
- Csillogás, kincs ez lenne mindened?
A gazdagot csak irigykedve nézed,
s borongsz azon, neked miért nem lehet?

Magadba nézve, magányos a lelked,
nincsenek komoly, kitűzött céljaid.
Nem érted, miért kell naponta újra kelned?
Szíved mélyén csak kemény kő lakik.
Monoton rendben éled a világod,
nincs benne szépség, mosoly, szeretet.
Nyitott szemed csodát még sose látott,
s veszed a boltban az “olcsó” szemetet.

Kívülről várod, hogy majd sorsod fordul,
azoktól, akik a mélyben tartanak.
S lassan az élet kapuja csikordul,
s a napok súlya lök végül hanyatt!
Gondolkodj el, hát pont erre születtél?
Van értelme, ha boldog nem lehetsz?
Vagy esetleg egy másik okból lettél?
Van még lépés, mit magadért tehetsz?

Én úgy hiszem, szegényes lenne élni,
mikor az emberszív örömtelen.
Mikor csak újabb terhektől kell félni,
azt nézve: – miért történik ez velem?
Ám változtatni Te tudsz a világon,
nem kell mást tenned, elég, ha változol.
Nézz önmagadba, és változz bármi áron,
s hidd a világba csak szebbet hozol.

Tanuld meg előbb önmagad szeretni,
Isteni vagy, egyedi, nagyszerű!
Ha végre látnál, – már tudnál nevetni,
s arcodra ülne méltóság, derű!
Tükröddel kéne megbékülnöd végre,
s meglátni benne lényed, aki vagy!
Nem kéne többé felnézned az égre,
tudnád az Isten cserben sose hagy!

Mert rájönnél, hogy csak azért teremtett,
hogy megtapasztald a földi csodát!
De lám, Te mindig odakint kerested
a szívhez szóló, szép harmóniát.
Ám ami bent van, kívül is azt látod,
és ami fent van, az van idelent.
Ezért ha mától változik világod,
nem lelsz a Földön többé idegent!

Külső világod, a belsődnek mása,
azt tedd hát rendbe, ismerd meg magad!
Önismeret az első állomása,
a második a szabad akarat!
Emeld fel lelked, élvezd a világod,
- a természetben lásd meg a csodát.
Amit ma vonzol, holnap lehet, látod!
Kezdd el kijárni a “lélek iskolát”!

Aranyosi Ervin

Flag map

Flag Counter