Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. július 4., csütörtök

Reggel

Jó reggelt!

Nem most keltem, egy ideje fenn vagyok. Képet szerkesztettem, mert az olvasás most nem kötött le., de nemcsak ezért, hanem mert szeretem. Közben odakinn ébredtek a madarak is, jó volt hallani a csivitelésüket. Elképzeltem, hogy most osszák meg egymással a napi teendőiket vagy csak örülnek az életnek.

Egy pár reggellel kapcsolatos verssel és gondolattal köszöntöm a mai napot és valamennyit, példát véve a fákon csivitelő madaraktól.


Nyári hajnal

Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja, 
napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja. 
Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken, 
ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden. 

Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot, 
összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot. 
Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot, 
rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot. 

Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul, 
zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul. 
Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja, 
virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja. 

Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja, 
szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja. 
Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból, 
már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból. 

Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul, 
macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul. 
Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán, 
hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán. 

Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát, 
pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát. 
Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe, 
benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!

Horváth Piroska - http://www.poet.hu/


Reggel van, és a világ mindig reményteljesebbnek tűnik ilyenkor, mint az éjszaka közepén.

E. L. James


Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.

Aranyosi Ervin


Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.

Tecumseh


Régmúlt reggelekről álmodom

Ásít a reggel… arcán még álom szendereg
lassan táncolnak az ébredő falevelek.
Bóbiskol a bódé, nincsen még friss újság,
dünnyögő darázsnak sem nyit a cukorkás.

Napsugár bujkál a könnytelen felhők felett
nyíló verőfénynek csalogató üzenet.
Látom a halovány távol hegyek kékjét,
lelkemből tükrözik régmúltam emlékét.

Lépteim alatt most nem a fáradt, elkopott,
milliók terhével nehezült járda kopog,
puha földön járok mező-illat ölel,
madarak dalával köszönt rám a reggel.

felderül a világ, égre röppenő fecskék
tisztelet köreikkel köszöntik a napfényt
emlékek százai töltik meg lelkemet,
mint rabságból szabadult pillangósereg.

Rám nevet az akác, törzsén még ott a nevem
buta kis romantikus, mégis szép szerelem.
búcsúzó könnyeim, múló záporában,
akkor már az új, igazi párom vártam.

Faragott bölcsőt vettünk első gyermekünknek,
születése volt ám igazi tavaszünnep.
Külföldre távozott, néha még ír nekünk,
az a nap most is a legszebbik ünnepünk.

Elfogy az út alattam, lassan hazaérek
szatyromban a zsemlék, tárcámban aprópénzek,
szép volt a ma reggel, most a bot sem kellett,
ortopéd cipőim a múltba emeltek.



Minden reggel kényszerítem magam, hogy keressem a csodákat, és mikor megtalálom, álljak is meg fölöttük egy pillanatra, és legyek boldog. Vagy néha büszke. Meg kell tanulnom büszkének lenni, hiszen enélkül minden csoda kutatása, elérése értelmét vesztené.

Albert Tímea


A reggelről

Már alélva pislog szép fénye azoknak
Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.
Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak
Felébredésére a piros hajnalnak,
Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre,
Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.
Az ég alját piros bársonnyal prémezi,
S aranyos csipkékkel körűl övedezi.
Szép bársony burkokból kihívja azokat
Az estve még félig bimbó virágokat,
Amelyek kitárván szagos kebeleket,
Béfűszerszámozzák az egész vidéket.
Melyet hűs szárnyokra szedvén fel a szelek,
A kies vőlgyeket bényargalják velek,
Sőt a forrást fedő bokrokra leszállnak
És egy fűszerszámos templomot csinálnak,
Amelynek pirosló rózsából rakatott
Oltárára hint le a hajnal harmatot,
Melyen asztag temjént gyújtván fel a szelek,
Az egész szent helyet béfüstölik velek;
Melynek az ambránál éltetőbb illatja
Ártatlan érzéssel a lelket elhatja.
Erre a madarak koncerti zengenek,
S a lélekben egy szép érzést teremtenek.
A szelek is áldó éneket suttognak,
S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak.

Csokonai Vitéz Mihály


Nem számít, hogy érzed magad: minden reggel úgy kelj fel, hogy felkészülsz a fényed kibocsátására.

Paulo Coelho


Szeretettel kívánok csodaszép, mosolygós napot, napokat. Kívánom, hogy mindazt, amit elterveztünk sikerüljön véghez vinnünk. S nem utolsósorban türelmet kívánok mindehhez, mert nem megy minden egyszerre és azonnal.

2013. június 21., péntek

Érzéseim, gondolataim idézetekkel kifejezve....



Rendezgettem az oldalamat és a piszkozatok között leltem az alábbi gondolatokra. Mivel a jelenlegi érzéseimet hűen tükrözik, "élővé tettem". Fogadjátok szeretettel.


Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

/Charlotte Brontë – Jane Eyre/


könyvek
Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

/Gary Chapman: Egymásra hangolva/



könyvek

A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.
/Bernie Siegel/

könyvek

Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen. Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.

/Marcus Aurelius: Rossz érzések ellenszere/

könyvek

Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben, vagy mások vigasztalásában.

/Stranger Than Fiction/Felforgatókönyv/

könyvek

Ha beismerjük félelmeinket, akkor leszokunk arról, hogy más embereket hibáztassunk… Amikor elfogadjuk, hogy többé már nem kell tökéletesnek lennünk, és érzelmeink egyik fő mozgatórugójaként félelmeinket nevezzük meg, szeretteink erre reagálni fognak. Sérülékenységünk beismerése jobban működik, mint mások sértegetése.

/Andrew Matthews/

könyvek

A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.”

/Osvát Ernő/

Útravaló...


"Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni."

Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért alakulnak másképp a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány.
Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy hegedűművész csak úgy lehetsz, ha megtanulsz gyönyörűen hegedülni, és úszóbajnok is úgy válhat belőled, ha megtanulod - sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad, és a reményedet sikerré alakítani.
Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül.

Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban. Vigyázz, ez nem önhittség! Sőt, épp az ellenkezője.
Az önhitt: erőszakos, beképzelt, görcsös, hiú, állandóan hangoztatja a saját magasrendűségét. Folyton pumpálja magát, és sajnos másokat is. Mindenkit föl akar tölteni hittel, erővel, mert azt hiszi, hogy önbizalmat kívülről is lehet adni. Úgy véli, az ember olyan, mint egy luftballon: felfújható. Téved.

Aki igazán hisz önmagában: szerény. Nincs szüksége semmiféle külső megerősítésre. Inkább bírálja magát, semhogy dicsőítené. Miért? Mert tudja, hogy hiába jó - de nem egészen jó. Lehetne sokkal jobb is. Önbizalmat csak magadnak tudsz adni. Azt mondom: lépj ma, holnap és holnapután! Kezdd el, magadban... s aztán szaladhatsz, és később repülhetsz is.



2013. május 14., kedd

Napi útravaló Müller Pétertől



Van benned valaki, aki nem depressziós!
Nem szomorú, és nem kétségbeesett.
Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.

Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.

Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.
És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz - nem fél.

Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni.
Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.
Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.

S ha elfog a "nem érdemes élni!" - láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: "gyerünk tovább!"

Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább,
olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát,
és szabaddá tesz.

Hallgass rá! Ő vagy te.

Müller Péter

2013. május 3., péntek

Anyák napjára szeretettel




Édesek és mostohák, s az édes mostohák. Ezen a napon sok ember virággal a kezében köszönti őket. Otthonukban vagy a temetőkben.
Csak remélni tudom, hogy nem csak ezen a napon visznek virágot, ölelik őket szeretettel. Mert az idő múlik, és sajnos nem tudhatjuk, hogy meddig ölelhetjük őket.
Egyfajta válogatást szeretnék átnyújtani, mely valamilyen szinten megérintett. Fogadjátok szeretettel.

Az én Édesanyám, már 5 éve nincs velünk testi mivoltában, de hiszem, hogy valamilyen módom velem van. Az alábbi versem is ezt akarja kifejezni.

Drága Édesanyám! Szívünkben és emlékeinkben őrzünk téged. Szinte nap mint nap gondolunk rád. Míg élek szeretni foglak, mert nélküled nem lehetnék. Nem érezhetném az anyaság és a nagymamaság örömeit. Örülök, hogy ezeket a gondolatokat, éltedben is megosztottam veled. Sokszor mondtam, hogy szeretlek és megöleltelek. S most már megbocsájtottam magamnak, hogy nem lehettem melletted az utolsó óráidban.


Tudom, hogy te is így szeretnéd.


Érzéseim egy vers által

Drága Mamám, Édesanyám,
tudom, hogy vigyáztok most is reám.
Óvó s féltő kezetek simogatását néha érzem,
bár nagyon messze vagytok, fenn a kéklő égben,
a Napban és a csillagokban,
ezernyi, titkos alakban.
Hiányotok örök, de bennem, és általam éltek,
mint ahogy gyermekeimben és unokáimban
majdan én is élek.

Csiszi
Monor, 2012. november 28. 00:55


A facebook oldalon találtam erre a csodálatos írásra, melynek üzenetével teljes szívemmel egyetértek.

Anyák napjára 1.rész
Virágok Anyák napjára 

Amikor férjem csendesen kijelentette, hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik, azonnal a gyerekekre gondoltam.
A fiam 5, a lányom 4 éves volt. 
Hogyan maradunk "egy család"?
Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat, megmutatni nekik azokat az értékeket, amelyekre szükségük lesz az életben?
Annyit tudtam csupán, hogy mindezt meg kell próbálnom.
Két évvel a válás után, anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörű cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta, szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben, ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket,mindenki válasszon egy szép virágot, és szeretete, megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának.

A gyerekek komolyan vették a feladatot, az összes növényt szemügyre vették.
Már minden gyerek visszaért a helyére, és megajándékozta az édesanyját, de az én két csemetém még mindig válogatott.
Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyéből,és boldogan hozták. 
Széles mosoly ült az arcukon, miközben büszkén végigmentek a folyosón, és átadták azt a virágot, amelyet anyák napjára, megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra.
Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos, sérült kóróra.
A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb, legbetegebb növényt kiválasztaniuk, még csak egy bimbó sem volt rajta.
Megelégedett arcukra nézve láttam,mennyire büszkék a döntésükre, ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot.

Később azonban meg kellett kérdeznem, hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni.
- Mami, ez nézett úgy ki, mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyőződéssel.

Mindkettőjüket magamhoz öleltem, és büszke voltam, hogy ezt a növényt választották.

Csak egy ANYA képes a gondoskodásával, a szeretetével olyan csodákra, hogy a hervadt virág is életre keljen...




GÁMENTZY EDUÁRD

Ahogyan régen

Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.
Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
- Utána újra!
Még egyszer,... százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
- Elvinni neki!
Hazatalálni!
- Minden ölelést meghálálni!



Az anyaság öröme

Örömmel tölt el, hogy én is anya lehetek. Két csodálatos gyermekem van, akik már felnőttek, elszakadtak a "szülői háztól", de tudják, hogy ajtaja mindig nyitva van és bármikor jöhetnek.



Csabánknak

Kívánok Neked boldogságot, örömet,
kívánom, hogy egészségben éld ezt meg.
Kívánom, hogy álmaid vágyaid váltsd valóra,
s törekedj a szépre s jóra.

28 év nem a világ,
Remélem, hogy 
kétszer ennyi vár még Reád.

S végül, de nem utolsósorban
Tudd, hogy számíthatsz ránk
Mindig,
Jóban és rosszban.
Szeretünk,
Drága gyerekünk.

Csiszi - 2009.01.10.


Hallod-e, egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy.

Füst Milán







Zsuminak


Drága Kincsem,
kisleányom
Legkedvesebb lánygyermekem
e világon
Ma van a Te napod.

A boldogság közös,
szeretetem örök.
Boldog pillanatok százát hoztad.

Harcoltál, élni akartál
s amikor felsírtál,
szívem megnyugodott.

Pár évig nem beszéltél,
csak szótagokat mondtál.
Külön.
s amikor egybe mondtad,
az volt számunkra az öröm.

Többi évben bepótoltad,
mondtuk is neked,
visszasírjuk időnként
a "néma" éveket.

Cserfes, tűzről pattant,
örökmozgó, sármos
gyermek voltál
s vagy is nap mint nap

Bár elszálltak az évek,
de nekünk örökre maradsz
a gyermekünk.
S ne feledd soha
hozzánk bármikor fordulhatsz
hiszen teljes szívünkből,
szeretünk.

Csiszi 2012-09-10 13:33

Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...) A felnőttdolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.

Pam Brown


Nagymamának lenni jutalom

Az idézet jutott eszembe, bár annyi módosítással, hogy anya vagyok. Mert, amíg élek és dobog a szívem, anya maradok.


Az unokák Isten ajándékai jutalmul, hogy anya voltál.
/ismeretlen/

Két csodálatos unokám van, akikkel szinte nap, mint nap találkozom. Cserfes kisleány és huncutul kópé kisfiú.



Születésnapra

Szandikám, kicsi lány
boldogságterápiám
Ma 4 éves lettél
boldog vagyok,
hogy megszülettél.

Már idáig is sok örömöt adtál
Oly jó, hogy vagy nekünk
Nem adnálak semmiért a világon,
Ha mosolyogsz, dalol a lelkünk.

Érzéseimet vetném papírra,
Leírnám, de nem igen lehet
Ölellek és puszillak,
te drága gyermek.

Amikor reggel felkelsz,
s rám mosolyogsz,
lehet kinn zord idő,
az én szívem mégis ragyog.

S amikor huncutkodsz
vígan és nevetve,
Olyan, mintha
csókot lehelnél lelkembe.

S tudod, hogy szeretlek,
ha morcos is vagy,
mert előfordul ez is
néha nap.

Szeretlek, kis unokám
Te drága, kicsi lány.
S kívánok neked
mindenből eleget.

Boldogságot, egészséget
örömöt és békességet
s tengernyi szeretetet,
mely növeli erődet.

Nőj nagyra,
játssz sokat,
legyél gyerek.

Ezt kívánja szeretettel nagymami,
aki ha kéred, boldogan
leül veled játszani.

Csiszi 2009. december 1.






Pistukám

Két éves lett már a kicsi,
Mosolygós kis emberke,
Nagy kópé biz` az Öcsi,
De örömöt hoz lelkembe.

Szalad, pakol s gagyarászik,
S mindezt persze nevetve.
Cipekedik, kúszik-mászik,
Ez a kicsi emberke.

Tándi, Tándi - kiabálja,
S akit így hív, nővére,
S ha nem jön azonnal,
Méltatlankodik szegényke.

Tűz és víz e két emberke,
Szívemnek kedvesek,
Jó, hogy vagytok,
Annyi szépet s jót adtok,
Lelkemnek.

Pistukám! Kislegény,
Ma van a Te napod.
Kívánom, hogy életedben
Légy mindig boldog!

Nőj nagyra, egészségben,
Szeretetben, békességben.
Játssz sokat,
Nevess, kacagj!
Ezt kívánom én neked,
S nem csak én,
Hanem mindenki, aki szeret.

Csiszi - Öcsinek... Monor, 2011. december 12.



"Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis. Arról, hogy igyekszel hű maradni önmagadhoz. Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél? A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy ne így legyen. Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény. Szívszakasztó tény, de azért tény. Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét. Nézd meg a gyerekeidet, mert ők tudják, hogy éljék meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait. Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni. Segítenek, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegyék. Érezd magad szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak."



S mindezen érzéseket, gondolatokat köszönöm a legdrágább Édesnek.












Flag map

Flag Counter