Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. május 3., péntek

Anyák napjára szeretettel




Édesek és mostohák, s az édes mostohák. Ezen a napon sok ember virággal a kezében köszönti őket. Otthonukban vagy a temetőkben.
Csak remélni tudom, hogy nem csak ezen a napon visznek virágot, ölelik őket szeretettel. Mert az idő múlik, és sajnos nem tudhatjuk, hogy meddig ölelhetjük őket.
Egyfajta válogatást szeretnék átnyújtani, mely valamilyen szinten megérintett. Fogadjátok szeretettel.

Az én Édesanyám, már 5 éve nincs velünk testi mivoltában, de hiszem, hogy valamilyen módom velem van. Az alábbi versem is ezt akarja kifejezni.

Drága Édesanyám! Szívünkben és emlékeinkben őrzünk téged. Szinte nap mint nap gondolunk rád. Míg élek szeretni foglak, mert nélküled nem lehetnék. Nem érezhetném az anyaság és a nagymamaság örömeit. Örülök, hogy ezeket a gondolatokat, éltedben is megosztottam veled. Sokszor mondtam, hogy szeretlek és megöleltelek. S most már megbocsájtottam magamnak, hogy nem lehettem melletted az utolsó óráidban.


Tudom, hogy te is így szeretnéd.


Érzéseim egy vers által

Drága Mamám, Édesanyám,
tudom, hogy vigyáztok most is reám.
Óvó s féltő kezetek simogatását néha érzem,
bár nagyon messze vagytok, fenn a kéklő égben,
a Napban és a csillagokban,
ezernyi, titkos alakban.
Hiányotok örök, de bennem, és általam éltek,
mint ahogy gyermekeimben és unokáimban
majdan én is élek.

Csiszi
Monor, 2012. november 28. 00:55


A facebook oldalon találtam erre a csodálatos írásra, melynek üzenetével teljes szívemmel egyetértek.

Anyák napjára 1.rész
Virágok Anyák napjára 

Amikor férjem csendesen kijelentette, hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik, azonnal a gyerekekre gondoltam.
A fiam 5, a lányom 4 éves volt. 
Hogyan maradunk "egy család"?
Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat, megmutatni nekik azokat az értékeket, amelyekre szükségük lesz az életben?
Annyit tudtam csupán, hogy mindezt meg kell próbálnom.
Két évvel a válás után, anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörű cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta, szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben, ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket,mindenki válasszon egy szép virágot, és szeretete, megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának.

A gyerekek komolyan vették a feladatot, az összes növényt szemügyre vették.
Már minden gyerek visszaért a helyére, és megajándékozta az édesanyját, de az én két csemetém még mindig válogatott.
Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyéből,és boldogan hozták. 
Széles mosoly ült az arcukon, miközben büszkén végigmentek a folyosón, és átadták azt a virágot, amelyet anyák napjára, megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra.
Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos, sérült kóróra.
A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb, legbetegebb növényt kiválasztaniuk, még csak egy bimbó sem volt rajta.
Megelégedett arcukra nézve láttam,mennyire büszkék a döntésükre, ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot.

Később azonban meg kellett kérdeznem, hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni.
- Mami, ez nézett úgy ki, mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyőződéssel.

Mindkettőjüket magamhoz öleltem, és büszke voltam, hogy ezt a növényt választották.

Csak egy ANYA képes a gondoskodásával, a szeretetével olyan csodákra, hogy a hervadt virág is életre keljen...




GÁMENTZY EDUÁRD

Ahogyan régen

Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.
Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
- Utána újra!
Még egyszer,... százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
- Elvinni neki!
Hazatalálni!
- Minden ölelést meghálálni!



Az anyaság öröme

Örömmel tölt el, hogy én is anya lehetek. Két csodálatos gyermekem van, akik már felnőttek, elszakadtak a "szülői háztól", de tudják, hogy ajtaja mindig nyitva van és bármikor jöhetnek.



Csabánknak

Kívánok Neked boldogságot, örömet,
kívánom, hogy egészségben éld ezt meg.
Kívánom, hogy álmaid vágyaid váltsd valóra,
s törekedj a szépre s jóra.

28 év nem a világ,
Remélem, hogy 
kétszer ennyi vár még Reád.

S végül, de nem utolsósorban
Tudd, hogy számíthatsz ránk
Mindig,
Jóban és rosszban.
Szeretünk,
Drága gyerekünk.

Csiszi - 2009.01.10.


Hallod-e, egyetlen fiam. Én vagyok oka életednek. De nekem volt gyönyörűség gügyögésedet is hallanom. Te valóban nem kérted az életet tőlem, ez így igaz. Tehát nékem kell hálásabbnak lennem nálad, azért, hogy itt vagy.

Füst Milán







Zsuminak


Drága Kincsem,
kisleányom
Legkedvesebb lánygyermekem
e világon
Ma van a Te napod.

A boldogság közös,
szeretetem örök.
Boldog pillanatok százát hoztad.

Harcoltál, élni akartál
s amikor felsírtál,
szívem megnyugodott.

Pár évig nem beszéltél,
csak szótagokat mondtál.
Külön.
s amikor egybe mondtad,
az volt számunkra az öröm.

Többi évben bepótoltad,
mondtuk is neked,
visszasírjuk időnként
a "néma" éveket.

Cserfes, tűzről pattant,
örökmozgó, sármos
gyermek voltál
s vagy is nap mint nap

Bár elszálltak az évek,
de nekünk örökre maradsz
a gyermekünk.
S ne feledd soha
hozzánk bármikor fordulhatsz
hiszen teljes szívünkből,
szeretünk.

Csiszi 2012-09-10 13:33

Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...) A felnőttdolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.

Pam Brown


Nagymamának lenni jutalom

Az idézet jutott eszembe, bár annyi módosítással, hogy anya vagyok. Mert, amíg élek és dobog a szívem, anya maradok.


Az unokák Isten ajándékai jutalmul, hogy anya voltál.
/ismeretlen/

Két csodálatos unokám van, akikkel szinte nap, mint nap találkozom. Cserfes kisleány és huncutul kópé kisfiú.



Születésnapra

Szandikám, kicsi lány
boldogságterápiám
Ma 4 éves lettél
boldog vagyok,
hogy megszülettél.

Már idáig is sok örömöt adtál
Oly jó, hogy vagy nekünk
Nem adnálak semmiért a világon,
Ha mosolyogsz, dalol a lelkünk.

Érzéseimet vetném papírra,
Leírnám, de nem igen lehet
Ölellek és puszillak,
te drága gyermek.

Amikor reggel felkelsz,
s rám mosolyogsz,
lehet kinn zord idő,
az én szívem mégis ragyog.

S amikor huncutkodsz
vígan és nevetve,
Olyan, mintha
csókot lehelnél lelkembe.

S tudod, hogy szeretlek,
ha morcos is vagy,
mert előfordul ez is
néha nap.

Szeretlek, kis unokám
Te drága, kicsi lány.
S kívánok neked
mindenből eleget.

Boldogságot, egészséget
örömöt és békességet
s tengernyi szeretetet,
mely növeli erődet.

Nőj nagyra,
játssz sokat,
legyél gyerek.

Ezt kívánja szeretettel nagymami,
aki ha kéred, boldogan
leül veled játszani.

Csiszi 2009. december 1.






Pistukám

Két éves lett már a kicsi,
Mosolygós kis emberke,
Nagy kópé biz` az Öcsi,
De örömöt hoz lelkembe.

Szalad, pakol s gagyarászik,
S mindezt persze nevetve.
Cipekedik, kúszik-mászik,
Ez a kicsi emberke.

Tándi, Tándi - kiabálja,
S akit így hív, nővére,
S ha nem jön azonnal,
Méltatlankodik szegényke.

Tűz és víz e két emberke,
Szívemnek kedvesek,
Jó, hogy vagytok,
Annyi szépet s jót adtok,
Lelkemnek.

Pistukám! Kislegény,
Ma van a Te napod.
Kívánom, hogy életedben
Légy mindig boldog!

Nőj nagyra, egészségben,
Szeretetben, békességben.
Játssz sokat,
Nevess, kacagj!
Ezt kívánom én neked,
S nem csak én,
Hanem mindenki, aki szeret.

Csiszi - Öcsinek... Monor, 2011. december 12.



"Az anyaság arról szól, hogy elfogadod, hogy kevesebb lett az időd és az energiád. De nem fogyott el, bár néha úgy tűnik, hogy mégis. Arról, hogy igyekszel hű maradni önmagadhoz. Ha ez odaveszne, milyen anya lehetnél? A dolgok mindig változnak, függetlenül attól, mennyire szeretnénk, hogy ne így legyen. Minden nap készíthetsz egy fotót a gyerekedről, és minden nap idősebb lesz rajta. Ez tény. Szívszakasztó tény, de azért tény. Szóval szakítsd le minden napnak a gyümölcsét. Nézd meg a gyerekeidet, mert ők tudják, hogy éljék meg a szélsőséges szenvedélyek rövid villanásait. Ha másért nem, azokért a pillanatokért érdemes élni. Segítenek, hogy emlékezz rá, ha hagyod, hogy megtegyék. Érezd magad szerencsésnek, hogy egy darabig még melletted vannak."



S mindezen érzéseket, gondolatokat köszönöm a legdrágább Édesnek.












2013. április 6., szombat

Az összetartozásról...

Nagyon régen voltam itt, de ez másik történet. Sajnos a betegség kicsit jobban kimerített s kórházban is töltöttem időt.
De...ez egyfajta megerősítést is hozott számomra, mert tengernyi szeretetet, léleksimogatást kaptam családomtól, barátaimtól és ismerősöktől.

KÖSZÖNÖM

Az alábbi gondolatsort a netről ollóztam, még régebben. Lehet, hogy valahol a blogban már fel is lelhető, de én úgy gondolom, hogy nagyon szép gondolat. Ezért is jó, ha minél többet olvassuk.



Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk.

Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelően társakat hoz-visz az életünkben. Minden egyes ember tükörkép az életedről, hogy hol tartasz a sorsod útján. Ha gyengébb vagy éppen - mert miért ne lehetnél - segítő erők érkeznek. Ha erős vagy - mert belül akkor is erős vagy, ha olykor kételkedsz ebben - te nyújtasz segítséget. Ha vidám vagy vigasztalsz, ha szomorú vagy vigaszra lelsz. Így van ez jól. A cseppek kiegyenlítődnek.

Sosem vagy egyedül. Csak akkor, ha te zárod be az ajtót, de akkor ez a te döntésed. Zárt ablakon, zárt ajtón nem érkezik friss levegő. Ahhoz, hogy felfrissülj, nyitottnak kell lenned. Persze lehet, hogy a nyitott ajtón-ablakon berepül egy pár nem várt bogár, por, piszok, de ügyes takarító vagy, majd megszabadulsz tőlük. A friss légáram viszont mindenért kárpótol. Új erő, új szépség, új öröm.

Cseppek vagyunk a tengerben. Vannak cseppek, melyek mindig velünk vannak. Kinek kevesebb, kinek több csepptestvére van. Ők a barátok, akik veled vannak jóban-rosszban, szélcsendben vagy nagy viharban. Akik soha nem engedik, hogy messzire sodródj, elvessz, elmerülj. Akik dörömbölnek a becsukott ajtódon-ablakodon, hogy engedd be az újat, a frisset. Akik húznak, hogy változz a változással, mert ez az élet. Folytonos áramlat, folytonos mozgás. Nem kell félned, nem egyedül mozdulsz.

Ha nyitott szívvel jársz, mindig meglátod: sokan mozdulnak veled együtt.

szerzője számomra ismeretlen

2013. március 15., péntek

Egy ünnep margójára

2013. március 15.


Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Petőfi Sándor
Pest, 1848. március 13.








2012. március 15.



2013. március 6., szerda

Szeretetről versben

Szeretet

A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által, érkezik baráttal,
szerelemmé változik egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki, megkaphatja bárki,
nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedik,
csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot, hisz a békességben,
nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
nem orvosság gyógyít meg sebeket,
többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát.....

Soós Gábor
 
JÓ HA TUDOD

Jó, ha tudod, hogy van még dolog,
van még érzés, van megértés,
mi nem nyújtott még kezet neked,
de távolról int és az értés,
mint síneken, lebegő vasakon
suhanó, szikár zakatolás,
úgy száguld: behálóz mindent,
mi igényli ezt a behálózást.

Jó, ha tudod, hogy isten nem félt
s az angyalok itt élnek köztünk;
hogy bármikor mondhatod: győztem,
s néha mondhatod, hogy győztünk;
hogy nem hiába - még ha nincs is
értelme: nem értelmetlen.
Mert összefut a végtelenben
minden tetted, minden tettem.

Jó, ha tudod, nem vagy egyedül,
csak néha a szavak magadra hagynak;
s létezik minden, mi nem létezik
- mit egy szóval semminek mondnak;
hogy a fáj, a félsz, a szeretet
egy perc alatt megkerüli a Földet,
mielőtt visszatér beléd, hogy
néma boldogan sirassa a csöndet.

Soós Gábor

2013. március 3., vasárnap

Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillagmécsem ki tudja, meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Várnai Zseni


Flag map

Flag Counter