Több helyen is rátaláltam erre a versre és kíváncsivá tett, hogy ki is az írója. Több oldalt is megnéztem, de csak az ismeretlen szerepelt a vers végén. S egyszer csak...hopp meg van kiáltottam fel. Életempárja, azt hitte baj van, de közöltem vele, hogy örömömben hangoskodtam.
Szeretettel megosztom veletek is és ha lehetséges megveszem a könyvet is, remélem kapható még.
Íme a vers
ÖTVEN FELETT
Azt hiszed, delelő után alkony következik?
Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik!
Világ szépségei Neked még felragyognak,
Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.
Azt hiszed, a virág
ősszel örökre múlik el?
De télben megpihen, tavasszal új életre kel!
Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,
Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel!
Nem kell várnod, itt a napfényes délután.
Minden évszak, pihenést hoz ezután.
Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el!
Holnapok ígérete üdítsen naponta fel.
Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot,
Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot.
Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,
Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.
Emberi szívekhez építettél sima utat,
Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.
Dolgoztál értelmes, emberibb életért.
Pihenj most, csupán csak önmagadért!
Pihenj, dalolj,
örülj, válts más nézetet,
Éld tovább most már a
saját Életed.
Nyugvó napnak is van
még fénye, ereje,
Életednek ez a
pihentető, nyugodt deleje.
Ne várd még létednek
komor alkonyát,
Hisz át kell élned
még száz csodát!
Örülj minden napnak,
szépnek, jónak,
Sok örömet tartogat
még Neked a holnap.
Vona Erzsébet Cecília: Ha újra kezdhetném