Ötven felett

Több helyen is rátaláltam erre a versre és kíváncsivá tett, hogy ki is az írója. Több oldalt is megnéztem, de csak az ismeretlen szerepelt a vers végén. S egyszer csak...hopp meg van kiáltottam fel. Életempárja, azt hitte baj van, de közöltem vele, hogy örömömben hangoskodtam.
Szeretettel megosztom veletek is és ha lehetséges megveszem a könyvet is, remélem kapható még.
Íme a vers

ÖTVEN FELETT 

Azt hiszed, delelő után alkony következik? 

Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik! 

Világ szépségei Neked még felragyognak,

Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Azt hiszed, a virág ősszel örökre múlik el? 

De télben megpihen, tavasszal új életre kel! 

Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el, 

Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel! 

Nem kell várnod, itt a napfényes délután. 

Minden évszak, pihenést hoz ezután. 

Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el! 

Holnapok ígérete üdítsen naponta fel. 

Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot, 

Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot. 

Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön, 

Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön. 

Emberi szívekhez építettél sima utat, 

Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat. 

Dolgoztál értelmes, emberibb életért. 

Pihenj most, csupán csak önmagadért!

Pihenj, dalolj, örülj, válts más nézetet,

Éld tovább most már a saját Életed.

Nyugvó napnak is van még fénye, ereje,

Életednek ez a pihentető, nyugodt deleje.

Ne várd még létednek komor alkonyát,

Hisz át kell élned még száz csodát!

Örülj minden napnak, szépnek, jónak,

Sok örömet tartogat még Neked a holnap.

Vona Erzsébet Cecília: Ha újra kezdhetném