Búcsú

Itt gyújthatsz érte gyertyát Molnár Lajosné (Etus)

Elment egy barát ismét,

már nem hallom nevetését,

már nem oszt piros pontokat,

már nem készít kreatív dolgokat.

Elragadta őt a halál,

Tudom, hogy mindenkire vár,

de miért pont őt?

Ez nem igazság.

Szerető hitves és csodálatos anya,

akinek többé nem hallatszik szava.

Döbbenten állunk, s emlékezünk.

Elment tőlünk, kit nagyon szerettünk.

Őrizzük emlékét, szívünkben örökre.

Csipet barátnőnk, hallod ugye?

Itt vagy s itt leszel, mindig velünk.

Vigyázod minden léptünk.

Fenn az égbolt csodaszép kék,

Sétáltok Nagyóval, s fogod a kezét.

Mosolyogva néztek le családotokra,

és az összetartó Csipet-csapatra.

Köszönöm sorsomnak, hogy megismertelek,

Tőlem ezt már senki nem veheti el.

Velem marad örökre mosolyod,

s hallom hangodat, amikor rád gondolok.

Csiszi: Monor, 2014-04-24.

Az ujjal mutogatás művészete....

Ez a történet négy emberről szól. Úgy hívták őket: Mindenki, Akárki, Valaki és Senki. Egyszer Valaki kéréssel fordult Mindenkihez. Mivel Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki majd meg fogja csinálni, ezért - noha Akárki képes lett volna rá, - jó ideig Senki sem fogott hozzá. Egyszer Valaki dühbe gurult, mert ez Mindenki dolga! Azonban Mindenki titokban arra gondolt, hogy miért ő végezné el a munkát, amit Akárki is el tud végezni. Eközben Senkinek nem tűnt fel, hogy Mindenki ügyesen kibújt a feladat alól. A vége az lett, hogy Mindenki megorrolt Valakire, mert Senki nem volt hajlandó arra, amit Akárki megtehetett volna.

Évekkel ezelőtt egy rég volt munkahelyemen, kinyomtattam és kitettem a falra. Pár nap múlva lekerült és még szerencse, hogy nem történt nagyobb baj. Ez köszönhető a kollegáknak, akik tudták, hogy én voltam a tettes, s még sem árultak el. Nem tudom, hogy mi bajt okozhatott e cetli a falon. Lehet, hogy talált és süllyedt.