Bebábozódás...

Igen, valahogy úgy érzem magam, mint aki egy tokban van és nem sikerül kitörni belőle.

Lehet, hogy még nincs itt az ideje, előbb tökéletesen ki kell fejlődni, hogy aztán szabadon, - főleg a magam okozta károkon átlépve - szárnyalhasson a lélek.

Néha túl sokat gondolkodom, néha meg keveset. Ebből kéne egy jó és stabil ötvözetet létrehozni.

Amihez nagy akaraterőre is szükség van. S most nem lehet, sőt nem szabad elfogadni a segítséget, mert sérüléssel jár. S akkor mi lesz a bábból kibúvó lélekkel? Egy megnyomorított csúfság marad, aki jobb ha eltűnik örökre.

Ilyen és efféle gondolatok jönnek-mennek. Nagyon kellene, hogy menjenek, jó messzire. Ja és vissza se térjenek.

"Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak."

Oravecz Nóra

Valamikor beszélgettünk, talán épp a férjemmel, hogy egyikünk sem akar megkeseredett ember lenni. Igen vele. Ezért is űzöm kifelé magamból, próbálok nem bebábozódni - mégha az eredménye kecsegtető is - mert az senkinek sem jó a családban. Legfőképp nekem nem. Meg kéne bocsájtanom a régmúlt hibáit és nem kéne azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha.... Volt, elmúlt, megtörtént.

"Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetni kell, hogy valahol mélyen, még ott vagy... és van, amikor teljesen el akarod felejteni, ki is vagy."

idézet a Dexter című filmből

"Bármikor új életet lehet kezdeni. Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból. Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél. (...) Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet."

Oravecz Nóra

Igen, ezt kéne tennem. Már az előző mondatom sem jó, így soha az életben nem leszek nyerő. Pedig hallgattam előadásokat, olvastam könyveket, s mégsem tettem a magamévá, a felém áramló üzenetet.

Igen ezt kell tennem, ezt akarom tenni. Mennyivel másképp hallatszik ez a gondolat.

Úgy gondolom, hogy arra kell inkább figyelnem és összpontosítanom - ha már bebázódtam - hogyan és miként jöhetek ki belőle, egészséges lélekkel. Arra kell figyelnem, hogy megerősödjek és türelemmel kivárjam az időt,és csak akkor bújjak elő. S miután ezt megtettem, bátran és megbízva fogadjam el a segítséget adó kezet.

Ekkor már tehetem. Ha szükségem van rá, meg is kell tennem e lépést. Nemcsak a családomért, magamért is.

"Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik."

Oravecz Nóra