Kisvirág

 photo kisvirag5_zps2bcad3b7.gif

zenedoboz

2013. október 4., péntek

Bruminak soxeretettel

Drága Barátnőm!

Megint eltelt egy év. S most úgy, hogy nem is találkoztunk. Hébe-hóba egy-egy telefonhívás. S mindez az én hibámból.
Még szerencse, hogy nem orrolsz érte. S ha mégis, akkor sem érezteted velem. Amit nagyon köszönök.

Szeretettel kívánok,  - Karcsim nevében is - még hosszú éveken át egészséget, boldogságot, vidámságot. S nemcsak ezen a jeles napon.
S hoztam neked szeretettel egy pár gondolatot is.
Szeretettel ölellek és mosolypuszijaimat is küldöm.

Panasz Muki
 

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért."

Antoine De Saint-Exupéry


Egyetek, igyatok együtt, beszélgessetek, nevessetek együtt, faljátok az életet együtt, de csak akkor lesztek igazán barátok, amikor először együtt sírtok.
Bobby Ray Inman



Amíg létezik posta, és nem szakad meg a telefonos összeköttetés, amíg van mondandónk, illetve örömünk és bánatunk, amit megoszthatunk egymással, barátok leszünk. Mindig.
Garretty Marion C.









Itt van az ősz




PETŐFI SÁNDOR


Itt van az ősz, itt van újra,

S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.


Kiülök a dombtetőre,

Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.


Mosolyogva néz a földre

A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.


És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;
Szemébõl is látszik, hogy csak
Álmos õ, de nem beteg.


Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.


Aludjál hát, szép természet,

Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.


Én ujjam hegyével halkan

Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –


Kedvesem, te űlj le mellém,

Űlj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.


Ha megcsókolsz, ajkaimra

Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergõ természetet.


(Erdõd, 1848. november 17–30.)


2013. szeptember 30., hétfő

2013. szeptember 30.

Sziasztok!

Ma orvoshoz kell mennem. Drukkolok, hogy ne kelljen sokat várakozni. Azért felkészülök, viszek könyvet és újságot, no meg vizet.
Már egy ideje elmehettem volna, csak tologattam. Na nem csak én vagyok a ludas. Más betegség is gátolt abban, hogy menjek.
Nem is sopánkodok tovább, kerestem pár idézetet a betegségről, melyben akad humoros is.


Néha csak azért érezzük magunkat jobban, mert erre számítunk.

Rose Sapiro


Félbehagyom, bár még alig írtam valamit. Készülődnöm kell. Amikor hazaértem folytatom.

2013. szeptember 28., szombat

Szeptember

Még a hónap végén sikerül, amit már az elején elterveztem. Remélem, hogy a szép versek és idézetek, kárpótolnak mindenkit. Szeretettel nyújtom át.

versek, idézetek, a hónapról



Juhász Gyula

ŐSZ 

Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.

Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.


Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.

Márai Sándor



Reviczky Gyula

ŐSZ FELÉ

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát,
dalaim immár csendesek;
bennük csak néha-néha zendül
egy álom, egy emlékezet.

A szép tavasznak álma őszkor;
virágokról édes regék.
A szív, mely lemondásra készül,
s úgy megzokog; ne még! Ne még!

Lehajtja szép fejét a rózsa,
nem éli túl a hév nyarat.
S az édes vágyak, a virágok,
szívemben is hullonganak.

Bágyadt a nap, bágyadt a tájék,
a télre fázva gondolok,
s a langyos őszi napsugárnál
vérem még egyszer föllobog.

Tavasz mosolyog reám keresztül
egy rózsaszínű fátyolon.
Látom virulni a világot,
s csak álmodom, csak álmodom…


Tóth Árpád

A VÉN LIGETBEN

A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.

Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?

S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...


Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.

J. R. Ward



2013. szeptember 15., vasárnap

Bánat



Ne sírj, ha az élet fáj,
Ha a bánat a szívedbe váj.
Ne sírj, ha érnek csalódások,
Ha szertefoszlanak gyönyörű álmok.

Titkold el szíved szenvedését,
Ne halld a sors gúnyos nevetését.
Szép szemed hiába könnyes,
Sírni lehet, de nem érdemes.

Valóság lesz minden édes remény, sok álmunk,
Mely ott él a szív rejtekén.
Az élet tárt karokkal vár,
Hogy szép lesz-e, csupán, csupán rajtad áll!

szerzője számomra ismeretlen



Flag map

Flag Counter