Felhővers
fényes mély égbolt
olyan kék
mint rég volt
s apró felhőfodor
mint foszló kalács
bennem képeket
idéző látomás
hová lesz az Idő
e hatalmas ég alatt?
az elolvadó foszlány
egyetlen perc alatt
nyomtalan múlik el
engem mégis érdekel
hová tűnt
a gyermekkori égbolt?
hová tűnt el minden
ami rég volt?
s lesz-e majd minden
úgy mint hajdanán?
Lát-e még felhőt eget
az unokám?
Lesz-e még
"szőlő és lágy kenyér"?
s nem hal ki
a szerető szenvedély?
arcodat simító
hűs tenyér
minden mozdulata
szívedig elér
hogy örökké éljen
minden pillanat
mint céltalan felhők
a magas ég alatt
bár szelek szárnyán
szétbomlanak
emlékük örökké
megmarad
Horváth Zsolt
